Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

2009. augusztus 17-én Budapest utcáin kik akarnak és kinek az emlékére menetelni?!

 

Rudolf Walter Richard Heß (Hess) (1894.április 26.-1987.augusztus 17.)

Náci politikus, Hitler helyettese, háborús bűnös.

Hitlerrel 1920-ban ismerkedett meg, és hamarosan személyi titkára lett. Részt vett a müncheni sörpuccsban, ezért elítélték. A landsbergi börtönben Hitlerrel együtt raboskodott. Itt segédkezett a Hitler "Mein Kampf" című művének megírásában. 1933-tól Hitler helyettese az NSDAP-ban. Tárca nélküli birodalmi miniszter, aláírását viselik többek között a nürnbergi faji törvények.

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Hess-tüntetések 1988 óta minden év augusztus 17-én, Hess halálának napján, kerültek megrendezésre. A tüntetésen nemcsak egész Németországból, hanem külföldröl is jönnek neonácik. Rudolf Hess a szélsöjobboldalnak a nemzeti szocializmus mártirja. A tüntetések többnyire az északbajor Wunsiedelben zajlottak, ahol eltemették. (Hess nem Wunsiedelben született, de amikor Berlinben, a börtönben meghalt –érthetö okból- nem akarták hgy ezentúl Berlinbe zarándolkoljanak,  ezért választották Wunsiedelt, H. családjának egy része ott van eltemetve)
1988 tavaszán egy német neonáci csoport tüntetést jelentett be. Kinyilvánitott céljuk:  „Wunsiedel mostantól kezdve nem nyugodhat“. A tüntetést elöször betiltották, majd a neonácik ügyvédje mégis elérte, hogy megrendezhették, igy 1988 aug.17-én kb. 120 fiatal és idös náci vonulhatott végig Wunsiedelen.
A következö években ezek a felvonulások folyamatosan egyre nagyobb jelentöséget kaptak.
1989-ben nem utolsó sorban a német újraegyesitést követöen a részvevök száma megnött.
1990-ben már 1600-an voltak. Ekkor kezdödött az Antifasiszta Mozgalom és az Autonómok aktivizálódása. A cél a neonáci tüntetések felszámolása volt.
A jobboldali ultrákra már több kilométerrel Wunsiedel elött rátámadtak, autóikat megrongálták. Amikor aztán az autonómok és antifasiszták un. Fekete blokkja (Schwarzer Block) a kb. 400 fös neonáci felvonulást  egy mellékutcából megrohamozta, polgárháborus viszonyok alakultak ki. Az ellentüntetök különbözö tárgyakkal dobálták meg a neonácikat, akik a maguk részéröl házak ablakait törték be.
Ezen attrocitások alapján 1991-ben betiltották a felvonulást. Nem utolsó sorban az ellentüntetések és összecsapások miatt a tüntetési tilalmat kiterjesztették az egész járásra, vagyis a Wunsiedelt körülvevö 30 km-re.  

1991 –ben a wunsiedeli betiltás ellen kb. 3000 fö tüntetett Bayreuthban. 2500 fö tüntetett ellenük.
1992-ben a  tilalom ellenére sikerült a neonáciknak a thüringiai Rudolstadtban gyülekezniök és a röviddel a tüntetés elött kieszközölt bejelentés alapján át tudtak a városon menetelni.  Pár kilomérrel arrébb, Hof-ban az antifasiszták  kb. 2500 fövel rendeztek ellendemonstrációt.
1993-ban Fulda-ban volt 500 neonácis felvonulás. Miután a rendörség nem tartóztatta fel öket, mig az ellentüntetöket a város határán leblokkolta, nagy botrányt okozott, minek alapján rendörségi vezetök és politikusoknak kellett lemondaniuk.  Ettöl kezdve a rendörség új taktikát alkalmazott.
l994-ben  a rendörség konzekvensen meghiúsitott minden neonáci kisérletet, melyet a Hess-halálnapra terveztek. A neonácik ezért részben Dániában és Luxemburgban próbálkoztak, de sikertelenül.
1997-ben Hess halálának 10 éves évfordulóján egész Németország területére tüntetési- tilalmat rendeltek el. Ezen a napon több mint 500 embert vettek örizetbe, igy a nyilvános náci megemlékezést többé kevésbé lehetetlenné tették . A következö években néhány ad hoc plakát és autopálya fölötti hidon zászló elhelyezésen kivül más akció nem volt.  Csupán a környezö országokban  rendeztek kisebb összejöveteleket, melyekre sem a nyilvánosság sem a média már nem figyelt oda. 2000-ben aztán egyáltalán nem volt már e napon Németországban náci tüntetés. A Hess-mitosznak mintha befellegzett volna...
A Hess-tüntetések jelentöségének 1994 és 2000 közötti minimálisra zsugorodása a neonácik sorozatos politikai vereségével magyarázható, melyeknek különbözö okai voltak. Egyrészt a közvélemény szenzibilisabb lett, másrészt az antifasiszta egyesülések aktivitása egyre nagyobb nyomás gyakorolt a jogi szervekre, hogy az ilyen tartalmu és hangvételü felvonulásokat betiltsa.
2001-ben, amikor a tüntetést megint Wunsiedelre jelentették be, elsö fokon ugyan elutasitották, de fellebezés után a következö fokon mégis engedélyezték. A biróság már nem tekintette a wunsiedeli felvonulást a közbiztonságra, közrendre veszélyesnek mivel sem a  neonácik sem az ellentüntetök száma nem tünt már jelentösnek. (Nem szabad elfelejteni, hogy a neonáci tüntetéseket mindig a hivatalosan engedélyezett NPD (Német Nacionalista Párt) rendezte.
Ennek az itéletnek a hatására  a neonácik egyre növekvö mozgósitása következett.
2001-ben tiz év után megint kb. 1000 neonáci menetelt Wunsiedelen keresztül. 2002-ben 3000, 2003-ban kb. 4000 ultrajobbos tüntetett, mig az ellentüntetök számát nem sikerült növelni.  2004-ben 5000 fövel csúcsot értek el a német és európai neonácik. Velük szemben állt 1300 ellentüntetö, és a 2004-ben megalakult „Állitsuk meg a nácik dicsöitését“ mozgalom tagjai és a wunsiedeli polgárok többsége.
2005-ben és 6-ban már nemcsak Wunsiedelben, hanem 4-5 más városban különbözö személyek jelentettek be „Hess“-tüntetést. Miután 2007-ben Wunsiedelben újra betiltották, ekkor Jenában volt egy kb. 400 fös póttüntetés, amin Udo Voigt, az NPD vezetöje javasolta, hogy Rudolf Hesst terjesszék fel posthumus Béke-Nobeldijra. Erre a jenai rendörség feljelentést tett az NPD vezetöje ellen nemzeti szocializmus (nácizmus) magasztalása miatt.
2008-ban végülis a Német Alkotmánybiróság megfellebezhetetlenül betiltotta a rendezvényt. Ezért 2008-ban semmilyen Hess-tüntetés nem volt.

A Hess-tüntetések jelentösége nem utolsó sorban a nemzetközi jelleggel magyarázható. Az elmúlt években ugyanis több európai országból is jöttek résztvevök, igy Magyarországról is.

USZITÁS, NÈPBUJTOGATÁS:
A német BTK 130 § 3.bekezdése szerint a Holocaust-tagadást és az u.n. „Auschwitz-hazugság“ nyilvános hangoztatását 5 évig terjedö  börtönbüntetéssel  vagy megfelelö pénzbirsággal büntetendö.
EU:
2007 ápr. 19-én a 27 tagállam keretmegegyezésben állapodott meg a rasszizmus és idegengyülölet ellen. E szerint ez minden tagországban max. 5 évig terjedö börtönbüntetéssel büntetendö. (Ha ezt a magyarok is elfogadták, miért nincs a magyar BTK-ban ez fixálva?)

 

 

 

 

Mi a neonácizmus?

A Neonácizmus (vagy magyarosan újnácizmus) a III. birodalomban megvalósult nemzetiszocializmus (nácizmus) újjáélesztésére, vagy egy nagyon hasonló ideológia életre hívására törekevő politikai mozgalmak ideológiai gyűjtőneve a második világháború után. Nem azonos az újfasizmussal, bár sok hasonlóságot mutatnak.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Neon%C3%A1cizmus

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szélsőségesek és a józanok

Tiltakozások a neonácizmus ellen

1999. február - anno

Kettősség jellemzi a magyar emberek kisebbségekhez és az úgynevezett idegenekhez való viszonyát. Van egy társadalmi réteg, amelynél látványosabban jelennek meg az antiszemita és rasszista gondolatok, létezik azonban egy józan középréteg, amelyik éppen ennek láttán emeli fel a hangját. Társadalomkutatók szerint mindezt jól példázza, hogy a héten majd tízezren tiltakoztak a neonáci fiatalok várbeli megemlékezése ellen.

Kérdés: 2009. augusztus 17-én gyávák maradunk vagy élünk a demokratikus jogainkkal, és tiltakozunk?

 

 

A nyilaskeresztes mozgalom ma is létezik Magyarországon


http://www.hetek.hu/belfold/200301/szalasi_nyomdokain

 

A nemzetvesztő

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szálasi felesküszik a Szent Koronára

Vajon most napjainkban ki az, aki a Magyar Köztársaság Alkotmányát és törvényeit elveti és csak a Szent Korona eszméjére esküszik?

Szálasi Ferenc 1944. október 15-én Hitler támogatásával vette át a hatalmat. Ezután engedelmesen teljesítette a nácik minden követelését: felemelte Magyarország háborús hozzájárulását 200 millió pengőről 300 millióra, és hozzájárult a nyersanyagok, gépek, élelmiszerek, gyógyszerek Németországba szállításához. Szálasi legfontosabb célkitűzése Magyarország teljes zsidótalanítása volt. Személyes utasítására indultak meg a zsidó halálmenetek nyugat felé. A szovjetek közeledtére kormányzata Nyugat-Magyarországra menekült, végül 1945-ben német területen esett amerikai fogságba. Budapesten háborús bűnök miatt népbíróság elé állították; 1946. március 1-jén halálra ítélték, és kivégezték.

 

Kép  Előzd be a nácikat!

2009. május 19.

SzocHáló | Illés Márton

A szélsőjobboldal erősödése Európa-szerte tapasztalható jelenség. A demokrácia iránt elkötelezett politikai pártok valamint a civil társadalom több-kevesebb elszántsággal és sikerrel próbálnak síkre szállni a szélsőjobboldali tendenciákkal. Legtöbb esetben azonban ezek a kezdeményezések megmaradnak a szembehelyezkedés és reagálás szintjén. Valódi eredményt azonban akkor lehet elérni, ha a rasszista jelenségek tudatosítása mellett alulról jövő proaktív kezdeményezéseket támogatunk, és nem csupán felülről, a rasszista akciókra reagálva, azokat elítélve próbáljuk erősíteni a demokráciát. Andrés Naderrel, az antirasszizmussal foglalkozó Amadeu Antonio Alapítvány (AAS)munkatársával a németországi rasszizmus okairól, jelenségeiről valamint innovatív antirasszista kezdeményezésekről beszélgettünk.

Nader szerint – hasonlóan a német antirasszizmus sok más képviselőjéhez – a jelenkori rasszizmus értelmezésében és kezelésében meghatározó jelentőséggel bír a történelmi perspektíva. Számos civil szervezethez hasonlóan az AAS is foglalkozik a hitleri Németország nácizmusának vizsgálatával, a témával kapcsolatos ismeretek terjesztésével és ehhez kapcsolódó viták szervezésével, moderálásával különböző közösségekben. A történeti tények ismerete, valamint az ehhez kapcsolódó attitűdök, vélemények kibeszélése és feldolgozása elengedhetetlen ugyanis a jelenkori rasszizmus megfékezéséhez. Magyarországon a hasonló témájú ismeretterjesztésben és fórumok bonyolításában sokkal kevésbé veszik ki szerepüket a civil szervezetek. Ez többek között azzal is magyarázható, hogy a magyarok részvétele, felelőssége a nácizmusban a mai napig tisztázatlan és feldolgozatlan – nincs nálunk társadalmi konszenzus erre vonatkozóan. Nader szerint megállapítható, hogy azok a németek, akinek maguknak illetve felmenőiknek negatív személyes élményei voltak a hitleri nácizmussal, a jelenkori rasszimustól is sokkal inkább elhatárolódnak. A negatív személyes élmények hiánya azonban sokszor elfogadóbb attitűdökkel jár együtt a neonáci mozgalmakkal szemben. 

Ugyanakkor az ország keleti és nyugati fele között is különbség tapasztalható. Míg Nyugat-Németországban a gazdasági és politikai fejlődés együtt haladt a világháború utáni évtizedekben a nácizmussal kapcsolatos felelősség sokkal hatékonyabban került feldolgozásra. Az államszocialista keleti országban azonban a rendszer hangsúlyos antifasiszta jellege ellenére mindez kevésbé valósult meg. Itt ugyanis a meghatározó retorika szerint a nácizmus felelősei a szocialista Németország polgárain kívül voltak keresendőek. Így – Magyarországhoz hasonlóan – a társadalom nagy része áldozatként azonosította magát, elkerülve ezzel a történtekkel kapcsolatos felelősségvállalást és a demokratikus továbblépés lehetőségét. A rendszerváltás utáni demokratikus váltás felkészületlenül érte a kelet-német társadalmat, ezért a demokratikus intézmények sokszor torz formában kerültek alkalmazásra, és az antifasiszta propaganda évtizedei után felütötte fejét a rasszizmus. Nader szerint tisztán gazdasági tényezőkkel – tehát a kelet-német társadalom jelentős részének válságos helyzetével – nem magyarázható az ezen a területen tapasztalható, nyugatinál elterjedtebb szélsőjobboldali támogatottság. Ez a jelenség sokkal inkább a demokratikus kultúra hiányával magyarázható.

A szélsőjobboldali kommunikációban az idegenellenességet sokszor a többségi társadalom tagjainak hátrányos gazdasági, szociális helyzetével indokolják. Szerencsére az elmúlt években a főbb politikai erők között konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a hátrányos helyzet illetve munkanélküliség semmilyen szinten nem fogadható el magyarázatként a rasszista megnyilvánulásokra – mondta Nader. Emellett a másik fontos sarokpont a szélsőjobboldallal szembeni fellépésre, hogy a társadalom ne nézze tétlenül, hogy a rasszista mozgalmak rá, vagyis a „többség” érdekeire hivatkozva kommunikálhasson és cselekedhessen. Ezeknek a mozgalmaknak a legfőbb erejét az a homályos „többség” jelenti, amelynek állítólagosan az érdekeit szolgálják. A civil társadalom csak akkor kerülheti el, hogy a rasszizmus bábjává és áldozatává váljon, ha egyértelműen és széleskörűen kommunikálja, hogy elhatárolódik tőle. Passzív csoportokra ugyanis könnyen lehet támogató többségként hivatkozni. Az említett két szempont alapján a hazai társadalom sokkal kevésbé ellenálló a rasszizmussal, mint a németek.

A fentiek azonban még mindig csupán a rasszizmusra adható reakciókat érintették. Ez azonban önmagában még nem jelent vonzó alternatívát. A társadalom széles rétegeinek valamint a politikai vezetésnek elhatárolódásából még nem következik az, hogy a fiataloknak valóban vonzó alternatívát tudjunk kínálni a neonácizmus mellett. Sok kisebb településen ugyanis az egyetlen fiatalos szubkultúrát a neonácizmus kínálja – hasonlóan Magyarországhoz, ahol szintén számos községgel a Magyar Gárdán kívül nem nagyon foglalkozik senki. Az AAS felismerte, hogy fontos szerepük van az alulról jövő kezdeményezések támogatásában. Így például számos közösségben anyagi, kommunikációs valamint érdekérvényesítési eszközökkel is támogatják az alternatív kulturális események és helyszínek létrejöttét. Addig ugyanis, amíg számos kelet-német kistelepülésen nincs vonzó fóruma a demokratikus értékeknek és a multikulturalizmusnak – amit a helyi társadalom alakíthat igényei szerint – nem meglepő, a fiatalok jelentős része teljesen más irányba indul el. A helyzet korántsem rózsás, a keleti tartományokban a szélsőjobb támogatottsága 5% körüli, és gyakoriak a rasszista támadások. Ezek a színesbőrűek mellett sokszor fogyatékosok vagy éppen más szubkultúrákhoz tartozó fiatalok ellen irányulnak. Sok településen ugyanis csak „fehérek” laknak, így a helyi neonáciknak más „ellenségeket” kell találniuk.

Az AAS amellett, hogy alulról jövő antirasszista kezdeményezéseket támogat, a rasszizmus áldozatainak nyújt különböző jellegű segítséget, és kutatja a témával kapcsolatos jelenségeket, magukra a neonácikra is fókuszál. A szintén általuk támogatott Exit program keretében ugyanis a neonáci mozgalmak azon tagjainak nyújtanak segítséget, akik ki szeretnének válni a közösségből. Ezek a csoportok ugyanis jelentős hatást gyakorolnak tagjaikra annak érdekében, hogy benn maradjanak a mozgalomban. A neonácik között eltöltött évek során a tagok életének számtalan területe – család, munkahely stb. - kapcsolódhat a szubkultúrához, ezért a kiválás jelentős kihívást jelent a számukra, és a távozóknak társaik bosszújával is számolniuk kell. Ezért az Exit program keretében sokszor új lakcímmel, személyazonossággal is ellátják azokat a fiatalokat, akik új életet akarnak kezdeni. Nálunk hasonló kezdeményezésről egyelőre nem tudunk. Pedig a szélsőséges csoportok tagjait is érdemes egyénekként kezelni, akiknek ugyanúgy lehetőségre van szükségük arra, hogy a demokratikus társadalom szabad tagjaivá válhassanak.

 

 

 

"Április végén a hazai neonácizmus újabb határon gázolt keresztül"

 

SZÉLSÕSÉGES NACIONALISTÁK
EP-képviselõk kezdeményezése

MOTTÓ: „Elõször a kommunisták jöttek és én nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán a zsidókért jöttek és én nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán a katolikusokért jöttek, és én nem tiltakoztam, mert protestáns voltam. Aztán eljöttek értem, és akkorra senki sem maradt, aki szót emelhetett volna értem.” Martin Niemöller (A lelkész 1945-ben írt sorai.). A magyar EP-képviselõk határozott fellépésre szánták el magukat az európai szélsõséges mozgalmak ellen. 2007. október 18.-án három magyar EP-képviselõ: Szent-Iványi István (SZDSZ, Európai Liberálisok), Tabajdi Csaba (MSZP, Európai Szocialisták) és Olajos Péter (MDF, Európai Néppárt) közösen kezdeményezték azt az európai parlamenti írásbeli nyilatkozatot, amely az európai szélsõséges csoportok elleni összefogásra szólít fel.A magyar EP-képviselõk határozott fellépésre szánták el magukat az 2007. október 18.-án három magyar EP-képviselõ: (SZDSZ, Európai Liberálisok), (MSZP, Európai Szocialisták) és (MDF, Európai Néppárt) közösen kezdeményezték azt a javaslatot, amely az európai szélsõséges csoportok elleni összefogásra szólít fel.

Öt Európa Parlementi képviselõ - a magyarokkal azonos nézetet valló Mikel Irujo Amezaga spanyolországi baszk zöldpárti és Kristian Vigenin bolgár szocialista -, által 2007. október 18-án hivatalosan benyújtott írásbeli nyilatkozat felszólítja a tagállami és az európai szintû illetékes szervezeteket (különösen az Alapjogi Ügynökséget), hogy kövessék figyelemmel a szélsõséges, félkatonai csoportok tevékenységét.

Az írásbeli nyilatkozat szerint
a Magyar Gárda,
a szlovákiai Postpolitost,
a belgiumi Bloed, Bodem, Eer en Trow,
a nagy-britanniai Combat 18,
a dán Nationalsocialistiske Bevaegelse,
a görög Hrisi Avgi, vagy
a román Noua Dreapta aggodalmat és félelmet ébresztenek az õket körülvevõ államokban is.

E szervezetek célja, hogy gyûlöletet és erõszakot keltsenek a szomszédos országokkal, valamint az etnikai, nemzeti vagy vallási kisebbségekkel, és a saját országukban a politikai ellenfeleikkel szemben is.

A nyilatkozat leszögezi, hogy minden lehetséges eszközzel szembe kell szállni a szélsõséges nacionalizmussal.

Minden demokratikus politikai pártnak, nem-kormányzati szervezetnek, egyházi és vallási közösségnek egységesen kell fellépnie e szervezetek és tevékenységeik ellen.

A nyilatkozat felszólítja a tagállami és az európai szintû illetékes szerveket (különösen az Alapjogi Ügynökséget), hogy kövesse figyelemmel a szélsõséges, félkatonai csoportok tevékenységét. Ez lesz az elsõ olyan uniós dokumentum, amely az ilyen ügyekben az Alapjogi Ügynökség ellenõrzési jogosultságát írja elõ.

A nyilatkozat felszólítja az európai és nemzeti politikai pártokat, hogy világos és egyértelmû módon ítéljék el és tagadják meg az összes hasonló szervezetet, azok ideológiáját és tevékenységét.

Az írásbeli nyilatkozat elõzménye az Irene Belohorska szlovák európai parlamenti képviselõ (Vladimir Meciar HZDS pártja) által benyújtott, a Magyar Gárdát elítélõ írásbeli nyilatkozata, amely számos pontatlanságot és félreérthetõ megállapítást tartalmaz. Ezért a korábbi szlovák kezdeményezésû nyilatkozatot a magyar európai parlamenti képviselõk nem írták alá.

Ugyanakkor fontosnak tartották a Magyar Gárda és más szélsõséges szervezetek elítélését.

Tabajdi Csaba ennek kapcsán emlékeztetett korábbi felszólalására, amelyben a Benes-dekrétumok ügye és a szlovák magyar megbékélés kapcsán hangsúlyozta: „a túlhajtott nacionalizmusra a helyes válasz: annak elítélése és leküzdése”.

Az írásbeli nyilatkozat az európai parlamenti képviselõk többségének aláírását követõen az Európai Parlament hivatalos álláspontjává válik.

http://www.prherald.hu/cikk_print.php?idc=20071021-163950