Alföldi Andrea, Baloldali Feminista Hálózat
Köszöntöm Önöket Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Demokrata Barátaim!
A magyar politikai mocsárnak egy új lápvirágát elemzi, idézi, csodálja hetek óta az ország és kisebb mértékben Európa közvéleménye. Az átalakuló magyar társadalom visszavonhatatlanul felszínre vetette ez év június 7-i Európai Parlamenti választások eredményeiben, egy olyan érdekeket képviselő csoport létét, mely a zsidóellenes, cigányellenes érzületek keltése és szítása útján keresi a hatalmi érvényesülésre való lendületet és erőt. A történelemben mindig akadtak, akik más talapzat hiányában megrögzött előítéletre, tudatlanságra, gazdasági vagy egyéb félelemre építették fel politikai terveiket. A zsidók és cigányok ellen rendszeresen tenyésztett antipátia számos politikai- és gazdasági érdekszövetségnek szolgált már alapul, és az ebből felburjánzó vadhajtás számos éhes egyéni ambíciónak vált táplálékává. August Bebel német szociáldemokrata felejthetetlen meghatározása szerint: „az antiszemitizmus az ostobák szocializmusa.” A mai magyar antiszemitizmusnak nemcsak, hogy indokolt alapja nincs, hanem racionalitása sem. Világosan látható, hogy ezen ideológia mentén való középkori lázadás keltése ellenkezik az emberiség szociális haladásával, modern demokratikus fejlődésével, az egyén morális normatívájával. Ám, tény, és szembe szükséges néznünk azzal, hogy a politikailag kiábrándult, a társadalmi biztonságot kereső, és a szociális krízis elől menekülő társadalmi rétegek számára kínál: olcsó, egyszerű, hamis gondolati láncok kialakításával, és a történelmi tények meghamisításával, -„a magyarokra rontó zsidó összeesküvés”,”a minden cigány bűnöző” koholt rágalmak szorításában - megoldást az új magyar fajvédő mozgalom. Naivitást félretéve, ezen előítélet csapatai nem demokraták, a demokratikus rendszer felépítményei, a demokrácia adottsága számukra annyit tesz, mint a szólás- és véleményszabadság jogainak kihasználása, a megosztásra, embertelenségre, a gyűlöletre való uszítás eszközként való használata. Ezen politikai csoportok a történelem egyik legfertőzöttebb politikáját folytatják, ők ma a hazai tőke egy kis részének lealjasodott hatalmának azon segédcsapatai, mely hadrendje mögött a demokratikus rendben csalódott, a megtévesztett, a gyávaság, és a közöny által megfertőzött polgárok állnak. Az előítélet persze önmagában még nem zsarnokság és aljasság, de akik tudatosan gerjesztik agitátorok segítségével a felsőbbrendűség eszméjét, azok finoman szólva sem a humanizmus prófétái.
A demokratikus jogállamunkban élő zsidóság és cigányság nem corpus separatum –különálló test-, hanem a magyar nép része. A magyar zsidók, és magyar cigányok, kik a magyar nemzet kultúrájának és a magyar történelem progresszív törekvéseinek szereplői, munkásai és előmozdítói voltak, ők a magyar nemzet organikus részét képezik, mint a múltban, mint a jövőben. Aki a magyar zsidókból, és a magyar cigányokból, vagy bármely magyar kisebbségből corpus separatumot akar csinálni, az a magyar nemzet árulója, nemzetgyalázó és minden politikai törekvése a magyarság számára megbocsáthatatlan bűn. Ellene csak nemzeti egységben lehet fellépni. Nemzeti egység akkor jöhet létre, ha történelemtorzítás nélkül, a nyitottsághoz nyílt beszéd társul, amikor a múlt vádaskodásai nem lesznek feltámaszthatóak, mert talaj vesztetté válnak. Nemzeti egység csak akkor lesz, amikor hazánkban minden demokratikus párt és mozgalom elzárkózik és kirekeszti maga közül a „magukfajta és magunkfajta” őrült demagógia használóit.
Kedves Demokrata Polgártársaim!
Érdemes felidézni és a kérdést feltenni, mikor volt a múlt században legerősebb egy-egy kisebbség teljes félelemben tartása, mint politikai cél? Mindig akkor, amikor a demokratikus jogállamba vetett hit az állampolgárok számára a mindennapi életben megbukott, amikor gyökeret vert a méltatlanul elszenvedett jogsérelem tudata, amikor a munka pártja feladta a harcot a tőkével szemben, amikor a törvény tisztességes alkalmazása még mindig pium desiderium- jámbor óhaj-, amikor a politikai elit, dölyfös kisebbsége - önmérsékletet nem tanúsítva – a társadalom közép- és alsó rétegeinek elnyomását oly, mértékben megterhelte, hogy az társadalmi feszültséget váltott ki. A történelem bizonyítja, hogy mély gazdasági válságok idején a megosztás és a félelem politikáját hirdetők mindig ügyes eszközként használták fel, e társadalmi indulatokat. A gazdasági krízis helyzetek pedig mindig megbomlasztják a társadalmi közösségek rendszerét, változásra kényszerítve azokat, akár a társadalom alapegységeinek végzetes gyengítése árán is. A társadalom alappillérei nélkülözhetetlenek, hiszen csak a belső értékekben demokratikus, gazdag és önbecsülésben erős közösségek képesek a szélsőséges eszmékkel és a kizsákmányolás ellen felvenni a harcot. Az önvédelmi küzdelmet csak a tiszta normákat követő, s azokat minden tagjától következetesen megkövetelő demokratikus közösségek valósíthatják meg, akik kitermelik a normáikhoz méltó vezetőiket, akik majd maguk is normákat adnak.
A magyar történelem során a Horthy-rendszer, a második világháború és a nyilas téboly, nem csupán rombolást és milliók értelmetlen halálának emlékét hagyta ránk, hanem az eszmei torzulásokat és a ki nem beszélt, hosszan rejtegetett szellemi aknákat is. A tradicionális antifasiszta jelszavakkal ezt a harcot győzelemre vinni már nem lehet. Minden demokratikus erővel összefogva, együttesen szükséges a tabuk és talmik világát kinyitni, hogy az minden magyar polgárhoz elérjen. A nemzet testén évszázados penészrétegek szaporodnak, a morális amortizáció tanúi vagyunk, elérkezett az idő a társadalmi gettók tökéletes lebontásához, az ordító politikai bohócok leállítása minden demokratikus mozgalom érdeke kell, hogy legyen, nevezhetjük ezt: Bibói felelősségvállalásnak.
A tőke válsága békeválság, a válságos időkben a polgárok nem látván az objektív reménység kivezető útjait, csodákat és varázslókat várnak beteg énjük és beteg társadalmuk megváltására. Az a korszak, amelyben, mindez tömegjelenség, súlyosan beteg társadalom kórját diagnosztizálja, egy biztos, hogy a gyógyítás nem a kuruzslók, hanem az értelem embereinek a kezében van. Az új közmegegyezés igénye azonnali cselekvést kér: származásra, világnézetre, pártállásra való tekintet nélkül. A magyar belpolitikában elérkezett a bálványok alkonya, a több évtizedes hazugságrendszereket le kell rombolni, de nem azért, hogy újakat építsünk!
Mi, baloldali Feministák elkötelezett harcosai vagyunk a demokráciának, a demokratikus szocializmusnak!
Együttműködésünket minden demokratikus mozgalom irányában biztosítjuk.
Mi, Feministák a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelmondat zászlaja alatt a barikádon állunk. Tettre fel polgártársaim!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Szigeti Balázs, Humanista Mozgalom
Azért vagyunk itt, hogy felemeljük a hangunkat a szélsőjobb térnyerése ellen.
Hogy jelet küldjünk mindazoknak, akikben ez a jelenség aggodalmat kelt. Hogy jelezzük, hogy tenni kívánunk ellene.
Mielőtt azonban a konkrét és égető jelenlegi helyzetre reagálnék, engedjenek meg egy pár mondatos alapvetést, amely talán segíthet abban hogy gondolatainknak a puszta felháborodáson túli, mélyebb kontextust adjunk.
Az emberi fejlődés, a történelem motorja egy mély és ősi szándék. Ez a szándék a fájdalom legyőzésére irányul, mely a testünket bántja, éhezés, betegségek formájában. Másrészt a szenvedés legyőzésére, mely nem testi eredetű, és a szellemünkben van. Ezen szándék hajtja előre a történelmet, és az emberi lény lassú, néha alig érezhető, mégis csodálatos fejlődését.
Ez közös bennünk, ez is az emberi bennünk, mindenkiben. A vágy egy élhető éhezés és betegség nélküli világra, de egy olyanra is amely választ ad a lét mélyebb kérdéseire, hogy a szellem szenvedésével is megküzdhessünk.
Minden olyan cselekedet, törekvés mely egy emberben, egy közösségben figyelmen kívül hagyja ezt a mély keresését és elfolytja a szabadság bármilyen megnyilvánulását: erőszak. Ezért azt mondjuk az emberi szenvedés oka az erőszak. A megkülönböztetés, kirekesztés, félelemkeltés erőszak, tehát a fizikai erőszakon túl, vannak más formái is az erőszaknak, és végül van belső erőszak is.
A humanisták szerint az erőszaknak tehát sok formája van.
A konkrét jelenlegi helyzettel kapcsolatban sok nagyszerű gondolat hangzik ma itt el, mi egy pontra hívnánk föl a figyelmet.
Erőszakos egy gazdasági rendszer, ami a végletekig kiszolgáltatja az embereket a leghatalmasabbaknak, ami a szegényekből szegényebbeket, a gazdagokból gazdagabbakat csinál. Ma egy ilyen, erőszakos rendszerben élünk.
Erőszakos lehet egy politikai berendezkedés, és az azt kiszolgáló pártok, ha ez a rendszer pusztán formálissá silányítja a demokráciát. Ahol a manipuláció a kétszínűség a norma: ott erőszakot követnek el a nép egésze ellen. Ma ilyen, erőszakos politikai rendszer uralkodik.
Nem kívánjuk kétségbe vonni senkinek az őszinte antifasizmusát, de jelezzük egyet nem értésünket bárkivel, aki azt gondolja, hogy a status quo-t védelme a megoldás. A status quo a Jobbik nélkül is erőszakos volt, dehumanizáló, megalázó. A status quo védelme – ha nem is szándékosan – de az erőszak védelme. Egy amerikai szakértő azt mondta a hajléktalanságról, hogy az nem azért van mert a rendszer rosszul működik, hanem azért mert jól. Azt hiszem nem állunk messze a valóságtól ha azt mondjuk ugyanez igaz a mi rendszerünkkel és a szélsőjobbal kapcsolatban. Nem azért növekszik a szélsőjobb – egyébként Angliában, Olaszországban és máshol - mert a rendszer rosszul működik, hanem azért mert ha jól működik is kitermeli magából a szélsőjobboldali irracionalizmust, éppen a fenti példákkal illusztrált erőszakossága miatt.
Aki az erőszak ellen kívánja felvenni a harcot, sajnos nem teheti azt „egyszerűen”. Nem lesz elég a btk módosítása, semmiféle betiltás, semmiféle „kis lépés” akkor, ha nem nyújtunk választ a társadalmat szétfeszítő kérdésekre, és nem oldjuk fel a jelenkor ellentmondásait. Márpedig ezek a kérdések már régen láthatóak, és a baloldal nem tett semmit!
Nem lehet hitelesen szélsőségellenes egy párt, aki itthon erőszakellenes, külpolitikájában pedig például a háborús bűnös George W. Bush-sal tartott fenn baráti viszonyt.
Nem védheti hitelesen a demokráciát az, aki nem száll szembe egy olyan rendszerrel, ahol a parlament ki van szolgáltatva a gazdasági hatalom birtokosainak.
Nem lehet hitelesen kirekesztésellenes az, aki a roma integrációjáról beszél, miközben kitaszítja a hajléktalanokat a közterekről, és nem tesz semmit az emberi jogaikért, vagy éppen privatizálni akarja az egészségügyet. Hiszen ez mind erőszak!
Ma sürgősebb a haladó erők összefogása mint valaha.
Talán nem veszik tolakodásnak ha bejelentjük elindult az emberiség talán legnagyobb összefogása a Békéért és az Erőszakmentességért. Híres színészek, államelnökök sztárok, gondolkodók világszerte és hazánkban támogatják a Világ Körüli Menetet a Békéért és az Erőszakmentességért, melynek küldöttsége November 4-én érkezik Magyarországra. Azt hiszem hogy ez a kísérlet arra hogy összefogjuk a világ összes jóemberét, összekovácsoljuk a legjobb szándékokat a Föld 6 kontinensén olyan terv mely visszaadhatja a reményt egy sokszínű és erőszakmentes világ felépítéséhez. Meghívunk mindenkit, hogy vegyen részt egy új erőszakmentes tudatosság, és cselekvés elterjesztésében, a Menet magyarországi népszerűsítésében a neki legmegfelelőbb módon.
Noé Krisztina, Társadalmi Demokráciáért Mozgalom
Tisztelt Résztvevők!
Köszönöm a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom nevében, hogy itt lehetünk ezen a békés demonstráción.
"Amikor a nácik a kommunistákért jöttek, hallgattam, mert nem voltam kommunista.
Amikor a szociáldemokratákat zárták be, nem szóltam, mert nem voltam szociáldemokrata sem.
Amikor a szakszervezetiseket vitték, hallgattam, mert nem voltam tagja a szakszervezeteknek.
Amikor a zsidókat szedték össze csendben maradtam, mert nem voltam zsidó.
Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, aki szót emelt volna értem"
Martin Niemöller német állampolgár, evangélikus lelkész Dachau haláltábora volt foglyának szavai ezek. 1945 után pacifista, ill. békeaktivista lett, kampányolt a nukleáris fegyverkezés ellen is. 1984-ben hunyt meg.
Miért aktuálisak szavai? Miért fontos, hogy felidézzük emlékét a mai napon?
Ezen a napon mikor a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet és a hozzá kapcsolódó mozgalmat.
Örülök ennek! Igen, nagyon!
Ám ez egyik szemem nevet, a másik szemem sír.
Örülök a Gárda feloszlatásának, de szomorú vagyok azért, ami június 30.-án a Parlamentben történt.
Antihumánus volt ez a hétfő, mert a Magyar Köztársaság Parlamentje megszavazta az adócsomagot. Azt az adócsomagot, amely lényegében a nyugdíjasokkal és az alacsony jövedelműekkel kívánja megfizettetni a tehetősebb munkavállalók SZJA csökkentését. Félő, hogy ez a döntés a Jobbik további erősödéséhez vezethet.
Antihumánus, tragikus s antifasisztákhoz méltatlan ez a hétfő: a Parlament JOBBOLDALA nem tette lehetővé a holokauszttagadás büntethetőségét. A képviselők 189 igen, 165 nem szavazattal és 5 tartózkodás mellett utasították el a kétharmados támogatást igénylő alkotmánymódosítást.
A Fidesz - a szélsőjobbtól való világos és egyértelmű elhatárolódás helyett - bátorítja a neonáci szervezeteket, azzal, hogy megakadályozta a holokauszt, több százezer zsidó és cigány honfitársunk elpusztítása tagadásának büntethetőségét.
Európa egy másik fővárosában azonban valami más történt ezen a hétfőn:
Madrid hős védői másodszor arattak győzelmet hazájuk fasiszta diktátora felett. Összefogtak jobb és baloldali képviselők és döntöttek: megfosztják Francisco Franco-t minden tiszteletbeli címétől, amelyet a spanyol főváros adományozott a néhai diktátornak 1939 és 1975 között.
Franco már nem tiszteletbeli polgármestere és fogadott fia a fővárosnak!
No Pasaran! A francoizmus nem törhet át Madridban!
Vegyünk példát róluk!
Fogjunk össze!
Soha többet fasizmust!
A Társadalmi Demokráciáért Mozgalom ezt várja el a Fidesztől: „Angele Merkeles” elhatárolódás a szélsőjobbtól: a Gárdától és Jobbiktól egyaránt, nem pedig egy „Berlusconis” összekacsintás azzal.
Úgy gondolom, azért vagyunk most együtt pártszimpátiánktól függetlenül, mert összefogást hirdetünk és összefogást követelünk képviselőinktől a reánk zúduló neonáci, újnyilas ordas eszmék ellen.
Magyarország józan többsége- mi vagyunk.
„Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást…”
Befogadó, Sokszínű, Szociálisan Igazságos és Szolidáris Magyarországot Ezt kívánom mindannyiunknak!!